Oldal kiválasztása

Tegnap kerekeztem hazafelé a nyáriasan meleg őszi délutánon, a biciklitáskámban ott lapultak a termelői piacon vásárolt szilvák, sajtok, mézeskalácsok. Fülemben halkan szólt a zene, és hirtelen elkapott a flow.

Egy mellékutcán tekerek általában, főúton sose mernék, de hazáig 5 nagyobb forgalmas utat keresztez a kis biztonságos utcácskám. A kereszteződések mind lámpa nélküliek, megéltem azt áprilisban, hogy autót nem is látva suhantam át, majd a nyár eleji forgalomnövekedést, és mostanában elég nagy kihívás átkelni.

Éppen egy ilyen kereszteződésben ötlött fel bennem a párhuzam a kerékpárutam és az élet között. Haladunk egy biztonságos úton, de időnként kapunk helyzeteket, amit meg kell oldanunk. A megoldás a mi kezünkben van, vakmerően belehajthatunk, nem mérlegelve a következményeket, toporoghatunk a sarkon, nem haladva sehová, vagy bosszankodhatunk, hogy miért nem nekem kedvez a helyzet, miért vannak olyan sokan… Vagy várhatunk a megfelelő pillanatra, és megyünk. Nem hezitálva, nem kapkodva, de határozottan.

Van, amikor segít a sors, a többi úton lévő, udvariasan elenged, miközben a másik sávban jövő elsodorhat. Mint a mesében, segítők és akadályozók. Van, amikor nekem kell előzékenynek lennem, mert a másik gyorsabban tud haladni, félreállok, nem akadályozom.

De biciklizés közben is, ugyanúgy, mint az életben ébernek kell lenni, figyelni magadra, másokra, és nem szabad közben elfelejteni, hogy ez micsoda élvezet!