A Pünkösd talán az egyik legrejtélyesebb keresztény ünnep. Sokak nem is törik rajta a fejüket, mit ünneplünk ilyenkor, üdvözlik a nyári hosszú hétvégét.

A pentecosta, vagyis az 50-es számból származó szó Krisztus feltámadásának 50. napját ünnepeli. Ez az ünnep a Szentlélek eljövetele, az apostolok tanító útjának elindulása, a keresztény egyház megalakulása.

Ez az a vallási ünnep, melyben a néphagyományok jelentősen eltérnek a vallási ünnepléstől, mert a nép ilyenkor elsősorban föld termékenységéért ünnepel. Esőért esdekel, és jó termésért. Pünkösdi királynét választanak, virágkoszorút fonnak a lányok hajába, énekelnek, körtáncot járnak, szerelmi jóslásokat végeznek. Ünneplik az Életet.

Nekünk, városi embernek a Pünkösd tanítása messze van. Érezzük, hogy egyre melegebb van, hamarosan vége az iskolának, és kezdődik a jól megérdemelt pihenés. Ezzel a poszttal szeretném egy picit közelebb hozni hozzátok ezt az ünnepet, hátha megérint benneteket valami belőle.

Sokszor emlegetik a pünkösdöt pirosnak. Hogy miért, erről megoszlanak a vélemények. Talán azért mert a Szentlélek tüzes nyelvekben érkezett meg az apostolokhoz. A palóc lányok ilyenkor piros szoknyát vettek magukra; és az ilyenkor használt botocskákra is piros kendőt kötöttek. Én arra gondolok, hogy az élet buzgó szeretete jelenik meg ennek a színnek az alkalmazásában. Energia, szerelem, élet, termékenység. Közel a leghosszabb nappalhoz, még nem belefáradva a nyári hőségbe. Közeledik az aratás is, a búzamezőkön már dúsak a kalászok, egyre több gyömölcsöt tudunk venni a piacon, és ilyenkor a legzöldebb körülöttünk a természet.

Mindez az érzéki, anyagi gazdagság nem létezne a szellemi teremtés nélkül, ezt jelképezi a Szentlélek. Rákosi Jenő így fogalmazta ezt meg: „A Szent Lélek lehelletének mondható a szellő, amely a virágzó gabona hímporát felhőként sodorja végig a gyönyörű táblákon, hogy dús aratás jutalmazza a munkát.”

Nekem a szentlélek azt is jelképezi ezen az ünnepen, hogy van valami, ami ad egy szellemi töltést is a cselekvés-vágy mellé. Ha szeretnék tenni valamit, azt átitatja valamivel, melyben ott van a gondolat, a szándék, és ehhez ad erőt és lehetőséget az ünnepi hétvége. Pihenést, szusszanást, tervezést, töltődést, gondolkodást.

A fenti kép egy 1857-es Vasárnapi Újság illusztráció, és szerintem gyönyörűen benne van ennek a teljességnek a képe. Az isteni áramlás, az ige továbbításának első pillanata, de a szilaj ünneplés, a szépség, az élettel teliség is.

Kosztolányi Dezső Pünkösd című verse is ezt az égi boldogságot foglalta gyönyörű szavakba

Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,

az éj meleg s már perzselő a reggel,

bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,

s ritkán találunk hűvös árnyra már.

Az ég fakó, az éjjel is rövid,

alig bújik el a nap egy bokorba,

aztán ragyogva, új erőbe forrva

kiszáll s az égre lánguszályt röpít.

A róna várja a hűsfényü holdat,

leng a kalász, vérszínű rózsa lángol,

leszáll a boldogság a másvilágból.

A néma csillagok reánk hajolnak,

és álmodó, fáradt fejünk körül

színes, aranyló lepkeraj röpül.